"Nagy a világ, az égig ér. De van ez a föld, ami kezünkbe fér."
Én és a PUF
A legtöbb színházba járó már vett magának vagy másnak jegyet erre az előadásra, jóllehet ez korántsem olyan egyszerű dolog.
A Pál utcai fiúk, melynek szövegkönyvét Grecsó Krisztián költő, dalait Dés László, dalszövegeit Geszti Péter írta, ma a Vígszínház sikerdarabja.
Jegyet csak a szemfülesek (vagy a nagyon elkötelezettek) tudnak venni, minden iskolás a dalokat dúdolja, s Molnár Ferenc ifjúsági regénye népszerűbb, mint valaha.
"Ilyen van"? Minek köszönhető ez a "hype", ami az előadást övezi? Miért vannak egy darabnak fanatikusai?
A cikk írásakor már kétszer láttam a P.U.F-ot (ahogy a bennfentesek hívják), de karácsony derekán megnézem harmadszor is. Ennek okát is kifejtem alább.
Amit én tudtam a darabról, az annyi volt, hogy egy szőke, kedves arcú fiú játssza benne Nemecseket, hogy a főcímdalnak nevezhető Mi vagyunk a Grund számomra kísértetiesen hasonlít a "Mi vagyunk a rock!"-ra (nyilván nem véletlenül), emellett egy barátom állandóan ezt hallgatja, és a Youtube is rám erőlteti, mint ajánlott tartalmat, Különben is: ez egy szomorú olvasmány volt gyerekkoromban, amiből egy fiús, fiúknak szóló színházi előadás lett.
"És az a durva, hogy fel sem vagyok dúlva, mert nekem is megy."
Végül adódott egy lehetőség: átvehettem egy kedves barátom jegyét: felkerekedtem, hogy végre megértsem és részese lehessek ennek a "Puf-őrületnek".
Első benyomások
Megszólalt az első dal, én meg elfintorodtam, mert a hangszerelés alapján akár a Dzsungel könyvére is beülhettem volna.
Aztán a fiúk összehangolt koreográfiája elterelte a figyelmem, s csak néztem, ahogy ritmusra dobolnak, ugrálnak, s minden mozdulatukban, minden szavukban a bajtársiasság, a barátság és a szeretet testesült meg. Huszon(sok)éves férfiak az orrom előtt szellemültek át ártatlan, reményekkel és vágyakkal teli kisfiúkká, akiket a tiszta erkölcs, a haza és az egymás iránti szeretet köt össze.
A szőke fiú, Nemecsek - bár egyébként egész magas fiú - szelíd, kicsi jelenléte fénnyel töltötte meg a színpadot: bár Hasi (Vecsei H. Miklós) a való életben is szelíd és kedves, Nemecsek karakterét kémcsőben rakta össze, s nincs egyetlen suttogás vagy sóhaj, amit ne időzítene tökéletesen, megteremtve bennünk egy kicsi-testben-nagy-és-bátor-szív fiúcskát.
Legjobb pajtása a hősies, mindenkivel törődő Boka. A becsületes vezér, aki bölcs, irányt mutat s kiáll a gyengébbek mellett. Megelevenednek gyerekkorunk vezéregyéniségei, a vezetők, akiket szívből követni tudunk.
A Pál utcaiak a szenvedélyes eszméikkel, a Gitt egylet tagjai a bájos komolykodásukkal megmelengetik a szívünket. Kolnay és Barabás csipkelődései, a gitt és Rácz tanár úr konfliktusa mind mosolyt csalnak az arcunkra.
Geréb karakteres hangjával és a jellemfejlődését illető, kicsi evolúciójával szintén örömjátékot jelentett a számomra. A földi paradicsomból való kiűzetéskor elhangzó dala szívbemarkoló, mert a saját meghasonlottságunkat, önellentmondásainkat és hibáinkat eleveníti fel bennünk.
A szigorú, katonai rendbe szerveződő Vörösingesek s vezérük, Áts Feri a bajtársiasság más oldalát mutatják be: a fegyelem s a vezetőnek való feltétlen engedelmesség egyben tartja a csapatot legalább úgy, ahogy Nemecsekéket a barátság és szeretet.
A két Pásztort is kiemelném - nem csak azért, mert Ember Márk önmagában becsalja a női nézőket is. Lenyűgözött az az ábrázolásmód, ahogy az üveggolyókkal játszó kis Pál utcaiakkal szembeni erőfölényüket bemutatják, vagy az, hogy látványosan különböznek az egyszerű vörös inges "katonáktól", majdnem Áts Ferivel egy hierarchiaszinten vannak.
A dalok
Legyenek csapatindulók, megható vallomás, méltatlankodó kifakadás vagy egy beteg kisfiú képzelgései, a dalok beleivódnak az ember bőrébe, s úgy érezzük, gyerekként mi is hasonlóan énekeltünk, hasonlóan éreztünk.
A színpadon elhelyezett vizes blokkal való fürdések, a két csapat háborúja, Nemecsek lázálma mind olyan színpadi eljárásokkal és koreográfiai technikákkal lett kivitelezve, amik élővé teszik a történetet.
Ez az előadás olyan, hogy ember azt kívánja, bár több szeme lenne, hogy lásson, több füle, hogy halljon, s több szíve, még többet fogadhasson be belőle.
A legjobban úgy lehet ezt átélni, ha hagyunk magunknak időt a befogadásra, megértésre.
Nézzük meg, beszélgessünk róla!
"Mért félnénk, mért élnénk, ha nem egy álomért."
Szereposztás:
RÁCZ TANÁR ÚR: Fesztbaum Béla
BOKA: Medveczky Balázs / Wunderlich József
NEMECSEK: Vecsei H. Miklós
GERÉB: Csapó Attila
CSÓNAKOS: Gyöngyösi Zoltán
KOLNAY: Tóth András
BARABÁS: Zoltán Áron
WEISZ: Szántó Balázs
RICHTER: Csiby Gergely / Kurely László
CSELE: Medveczky Balázs / Reider Péter e.h.
LESZIK: Kovács Olivér
ÁTS FERI: Józan László
AZ IDŐSEBB PÁSZTOR: Ember Márk
A FIATALABB PÁSZTOR: Nádas Gábor
SZEBENICS: Tóth Máté
JANÓ, A GRUND ŐRE: Borbiczki Ferenc / Gados Béla
Kortyoljunk!
Csokis-tejszínes kávékülönlegesség
Csokoládéra, tejszínre, kávéra és tejre lesz szükségünk.
- A csokoládé nagy részét olvasszuk fel úgy, hogy ne égjen oda, majd meleg tejjel és tejszínnel keverjük el.
- Ehhez öntsük hozzá lassan a meleg presszókávét.
- Tehetünk tejszínhabot a tetejére, s a maradék csokit reszeljük a tetejére!